Egy haldoklóhoz

Fájdalom

A fájdalom átjárja testét,
úgy hal a remény,
időtlen száguldás az élet,
és ő jönne felém.
Áthat a lélek, belém mar,
cudar félelmek között,
lelkébe béke költözött.

Nyugtató

Sejtjeid feladták,
már nem küzdenek tovább,
elfoglalta helyét a bánat.

Tort ül felettünk az idő,
megtréfált minket a tér,
félelem nem ér el, tréfálkozol,
megnyugtatsz engem.

Hajnalig

Hajnalig voltam fent ma is.
Hozzád igyekeztem,
hogy megnézzem,
mit tett az eső,
nem ázott-e be a tető?

Hajnalig róttam az utcákat.
Félvállról vett szavak,
súlyosan válladra hullanak.
Megérint magányod,
ahogy magadat viseled,
büszkén, kínok között is emberi.
Hangod csendes, szerényen kéred,
hogy ne felejtselek el téged.

(Budapest, 2018. augusztus)